Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
— 447 — egyikünk a’ te jobbod, másik balod felöl fogunk ülni. Ez a’ tolvaj pedig a’ maga hitét más országra emeli fel. Tudja hogy Krisztus meghalván nincs a’ maga országában, de hiszi, hogy halála után oda fog jutni, hiszi hogy azon orszgába helyeztetödvén, segítheti azokat, kik megholtak, és meghalnak , azért haldokolván , kéri a’ haldoklót: Uram! emlékezzél meg róllam mikor országodba jutsz. (Lucae. XXIII. 42.) A’ tolvaj ezen hitéből és tudomásából azt hozom ki, hogy néki a’ jövő élet állapotáról is heljes esmerete volt, félt az Isten boszúálló igazságától, ’s ezen félelemből kérte Jézust, hogy ő róla emlékezzék meg, midőn a’ más világra megy, melly olly ország, hol ő király, és kinek kinek sorsát elhatározhatja. Melly vigasztaló volt tehát néki hallani Krisztus’ ezen nyilatkozatát: bizony mondom néked, ma velem le szesz a’ paradicsomban. Minden félelem egyszerre ketté vágódott benne, bizonyos volt, hogy ő többé az Isteni igazságnak semmi büntetésekkel nem tartozik, hanem egyenesen a’ paradicsomba felvétetődik. így a’ katolikus ember midőn hallja az Egyháztól, mellynek a’ Jézus hatalmat adott a’ földön való feloldozásra, mellyet parancsolt úgy, mint magát hallgattatni, midőn mondom, akár mint élő, akár mint haldokló hallja, hogy néki megbocsáttattak ideiglenes bűnei, az isteni igazságtól való minden félelme ketté vágódik, melly őtet sokszor nyugtalanná, és lépteinek az üdvesség’ utján bátran való Intézésében félénké tehette volna. Azonkívül azon gonosztévő , miilyen nagy bizodalmát helyeztetett Jézusba , ki olly jóltévő volt, hogy nem csak a’ megemlékezést a’ mit kért, hanem minden bűneit megbocsátván, éppen paradicsomát ígért ! Bizonyosan végpihegéséig a’ Jézus volt néki gondolkozása, és a’ Jézus által a’ paradicsom. Illy bizodalma van a’
