Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
- 419 ban. Rálvinus maga megvallja, hogy az Egyházban imádkoztak a’ halottakért, mivel a’ legszentebb Atyák, kiket a’ Protestánsok is tisztelnek, az Egyház püspökei, és Igazgatói voltak, de úgy itili hogy ezen Szentek hibáztak, és megcsalattak. — Talán az Apostoloktól vagy azoknak tanitványitól csalattak meg? megmondom néked kiktől nem megcsalattattak, hanem oktattattak. — Már az ó szövetségben imádkoztak a’ megholtakért, halld a’ történetet, mellyet beszél a1 Machhabeu- sok könyve. (2. Machab. XII.) Ezen könyvet a’ Protestánsok nem esmerik el isteninek, vagy ollyannak, mellyet a’ Szent Lélek sugallott volna. De miért? azért, mert azt a’ ’Sitiok sem esmerik el ollyannak. És miért nem a’ ’Síelők ? mert ez a’ könyv a’ Próféták után Íratott, a’ ’Síelők pedig semmi könyvet mint istenit el nem fogadtak, hacsak valamelly Próféta annak isteniségét nem nyilvánította. Miután ezenkönyvek Írattak, a’ 'Sidók ugyan azokat nem tartották istenieknek, de azért azoknak gondját viselték, és várták a’ Prófétát, a’ ki bizonyságot mutasson, hogy ezen könyvek istentől sugallottak, hogy e’ bizonyságra azokat az isteniek számába bévehessék. -— De ezen könyvek Írása után több Próféták nem küldettek az Istentől, de elkiildetett az a’ kiről jövendöltek a’ Próféták, az Isten fia a’ Jézus Krisztus, ki a’ maga Egyházába örökös profetiát rendelt, t. i. a’ csalatkozhatatlan Tanitóikart, vagy is a’ tanító Egyházat, amint a’ ’Sidok a’ Próféta szavára ezen könyveket bevették volna, mint istenieket, úgy mü Katolikusok, ezen örökös profetia szavára a’ tanító Egyház bizonyságára ezen könyveket bevettük mint istenieket. — Én jelenleg nem akarok arról vitatkozni, valljon ezen könyvek isteniek-e; azt még is a’ ’Sidókkal együtt, kiktől ezen könyveink vannak erositem, hogy igaz történetet foglalnak magukban, és hogy ezen történet, mellyet néked abból előadok nem lehet hamis. Mert akárki irta ezt a’ ’Sidó történetet, nem lehet rólla gondolni, hogy olly szemtelen lett volna, hogy azon dolgok történetét, mellyek új emlékezetben voltak, meg akarta volna, az egész ’Sidó nemzet előtt vesztegetni. A’ ’Sidókról sem lehet gondolni, hogy ők ezen könyveknek mint csupa történetieknek gondját viselték volna, ha tudták, hogy azokban hazugságok foglaltatnak ; azt sem lehet feltenni, hogy a’ ’Sidók olly vastag tudatlanságban lettek volna, hogy őreájok lehetett olly cselekedetről!
