Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 267 ha az ember a’ valódi vizsgálat után, minden egyes vétkeket elkövetve látja, és sokkal rosszabbnak találja magát mint gondolta akkor, midőn magáról általában mondotta: „bűnös vagyok'* mivel sokkal tisztábban látja, hogy czéljától eltávozott, ha megnézi, milly messze van ez az út, mellyen eddig járt attól, a’ mellyen kellene mennie. — Sőt ha tisztán nem látja magában a’ bűnös , mit kellessen magában utálni, a’ bánat soha a’ vétek’ igaz kárhoztatásává nem nevekedhetik. Valóban, midőn vagy gondolkozunk, vagy hallunk az isteni igazság, és örök büntetések felől, és igaz félelemmel felriadunk, akkor nékünk mindgyárt eszünkbe jut: „ezt cselekedtem, ezt tettem, ezek és ezekért büntethet engemet az Isten“. Nyilván mutatja nékünk a’ mi természetünk olly moddali teremtetésünket, hogy sokkal nagyobb a’ bűnökön való bánatunk, ha magokat az elkövetett bűnöket megesmerjük, ’s azokat különösön szemeinkre vetjük, mintha általában mondjuk magunkat bűnösöknek; megmutaja nékünk, hogy a’ bűnöknek igaz kárhozta- tása, a’ véghezvittek’ megesmeréséből szármozik. A’ természet e’ vonala szerént cselekesznek a’ szülők, és nevelők, midőn a’ magok gyermekeiknek, és növendékeiknek hibáit elakarván törölni, a’ rossz iránti gyü- lőlséget, és a’ jó iránti szeretetet nem általánosan igve- keznek a’ magok intéseik által felébreszteni, hanem név szerint előadják a’ kihágásokat. Az Isten maga is igy cselekedett, midőn a1 némelly jotetteikben bizakodó ’Sidókat bünbánatra akarta indítani, a’ próféta által nem általánosan hirdette nékik: vétkeztetek, vétkesek vagytok, hanem Isaiásnak megparancsolta, hogy névszerint adja elő az ők’ hibáikat, hogy igy igazi bűnbánatra serkentessenek: kiálts, meg ne szűnj, mint a’ trombita emeld fel szavadat, és hirdesd az éri1 népemnek az ö vétkeit, és Jákob' házának az ök bűneit, mert ön véleménye szerént olly nemzetség, melly igazságot csele-