Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

mű nemű elmesseg, kellemetesség, ’s é- pületes mi találtatik. Az Atyáknak nagy része a’ magok idejebéli népek’ ízlését követvén, azokkal igen sűrűén éltének ; de az is igaz , hogy mind azokban a' dolgokban , a’ hol nékik az Anyaszentegy- ház’ tanításának fundamentomit kell va- la megmutatniok, mindenkoron a’ betű szerént való értelmekhez térnek visz- sza. A’ hol a’ hívek arra, a’ mit a’ betű tart vala, tökélletesen meg voltak tanítva, az Atyák az ö épületekre, ’s meg vígasztásokra adták ezeket a’ lelki magyarázatokat. Az e’félék igen tettszette- nek a’ napkeletieknek, — a kiknél kezdődött — mert természetesen hajlandók voltának a’ titkos értelmű, ’s képes beszéd’módjára. Mi közöttünk, hol a’hívek kevésbé tanultak, szorosabban kell menni, ’s a’ betűnél maradni, meg nem tagadván a’ tiszteletet az ájtatos értelmektől, mellyek az Atyáktól adattak.

Ke— ( 17) —

2