Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

Iaszthattya a* szónok; vigyázva mind- azáltal, hogy a’ beszédnek tartalmát kifejezni , legalább könnyű szerrel arra reá vezetni alkalmatos légyen. A’ legszebb ige az, melly egyszersmind a’ halottnak erkölcsi tulajdonát magában foglallya. Illyen az, mellyet Massillon XIV. Lajos felett mondott beszédének homlokára függesztett. Országlása’ halhatatlan fénnyének, ’s kegyessége’ bajnoki nagyságáról , valósággal nagy emberről készülvén szóllani, már előre szemlélteti az egészet a’kevés igékkel: „íme nagygyá lőttem , és meghalladtam mindeneket bölcsességgel, kik előttem voltak Jerusálemben , és meg ismértem , hogy ezekben is munka volna, és lélek’ gyötrelme" (Prédik, I, ló. 17.) (1). La Rue is , fel vett igéjével : „És ez ugyan illyen módon mulék ki az életből, nem csak az ifjaknak, de az egész nemzet*

ség- (13) (I) Oraisons Puaekres choisies. i Paris iSoí,