Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

igyekszik , ’s idább nyugtot nem talál. Ha bátor az Isteni kinyilatkoztatás ne'lkűl, nehéz törekedéssel, mentek is valamire az emberek; nélküle mindaz- által a’ természet felett valókban , mind esméreteik, mind érzéseik , mind kivá- nataik hijánosok voltának. Díszei voltak ugyan Socratesz, Mark Aurel, E- pictét a’ magok századjoknak , de az Ö tetteikben nem tündöklik az a’ lelki , az az isteni mi, melly a’ Keresztény hitnek a’ gyümölcse. A’ tisztaságot mindenikben az Isteni kijelentés, és av kegyelem szüli, ’s az esméretek , érzelmek, kívánatok, ’s tettek, csak a’ magok tisztaságokban becsesek, ’s dicséretesek a’ keresztény bölcsnek szemében. A’ tanítói hivatal’ foglalatosságinak minden esetben, e’ nagy czélra keli igazíttatniok, ’s azoknak kifejtését, tökélletesbítését erányzaniok halgató- ikban oktatásaikkal. Az egyházi halottas- ( 5 ) -