Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

fcalanságból , így önti már ifjantau szívökb« a’ puha életnek gyülölségét, így kedvelteti meg vélök a’ munkásságot. — „A* kicsinyek ’a nagyok, a’ szegények ’s gazdagok , mindnyájan egy Atyának fijai. Azoknak szintúgy szükséges igasságot szolgáltatni, mint ezeknek. Mindenekre egyeránt kell terjedni sze- retetünknek.” Ezek által erösítti szemöket , hogy azokat sem a’ hatalomnak, sem a’ te- kéntetnek, sem a’ gazdagságnak csalárd fénnyé meg ne vakíthassa: se alacsonságra, se büszkeségre , se kegyetlenségre ne vezesse. — ,,Minden bölcseségnek kezdete az Ur’ félelme. Ezzel halhatatlanítjuk azt a’ boldogságot, mellyet itt a’közhasznú, ’s feddhetetlen életből már kóstolni kezdünk. Ez az emberi társaságnak legszorosabb kapcsa.” Illy igaz* Ságoknak lelkekbe oltása által teszi szerel- metessé előttök a’ Vallást: ezzel veti szívekbe azt a’ drága magot , mellyböl idővel a’ polgári kötelességek’ tellyesíttésére a’ leghat- hatósabb indíttóokok 's ösztönök neveked- nek. (x). Illy igazakkal táplál», ’s nevel» fiákat

— (178) —

(x) G. I. Zollikofers Abhandlung über die moralische Erziehung Wien 1788-