Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

re , sem nyereségre való tekéntet meg nem tántoríthatta az igazságban, a’ mellyet a’ törvény kívánt vala. Méltán mondhatom tehát azt felöle, a’ mit Jézus, a’ ki látá Na- tánaelt hozzája jönni, es monda ó felöle: „íme , az igaz Izraelita, kiben nincs álnak(g)

De mennyünk, s jelesen viselt hivatalaiból meszszeterjedt birtokaiba késérjük el ötét. A’ hajdani szent szorgalomnak , ártatlan gondosságnak hány cselekedeteit fogjuk látni ö általa megújíttatva? Már jó reggel, mikoron a’ hajnal ébregetni kezdi álmából a’ természetet; kimegy az evan- gyéliomi cselédes emberrel míveseket keresni (h). Bölcs rendel felosztja a’ munkát, ’s azt tanácsosával eligazítja. Most mint a’ jámbor Pátriárkák a’maga nyájjait, csor- dájit , ’s a’ pásztorokat visgállya. Itt ha versengés lön , mint Abraham Lóttal, atyafisá- gosau szerze vala békességet, és Oltárt épí- te az Urnák. (i). Innét az arató leányokhoz

mé— (i7o) —

Cg) Ján. I. 48. (h) Máté XXX. (i) I. Mós XIII.