Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

hivatalt oily meggyőződéssel veszi vállaira, hogy hír azon tehetségekkel, mellyek annak viselésére szükségesek; eltökélve, hogy azt mindenkor kész, inas nálánál bölcsebbnek engedni. Innét tiszti társainak jó tanácsit, szinte olly örömmel fogadja ’s tellyesítti , mint önnön magáét; tekéntet nélkül védője az igazságnak, oltalmazója a’ méltatlanul nyomattatok ügynek; tekéntet nélkül vádolója, kárhoztatója , büntetője a’ törvénytelenségnek. Ha értékkel bír; a’ szorgalmat éllesz- ti, és azt közhasznú szerzemények’ gyá- molítására fordítja. Ha Atya; idején korán szivökbe csepegteti magzatinak a’ Haza’ sze- retetét, a’ Király , a’ Törvények , és Elöljárók eránt való tiszteletet, engedelmességet. Ilíyen nagy tekintetű Halgatók a’ jó hazafi, (c). Ha más Nemzeteknek történet írási dicsekedve emlegetik lelkes polgárjaikat, kiknek tettei a’ legbuzgóbb bonni szeretettel tündöklöttenek; a’ mi krónikáink.

11 * * nak

— 0 63) —

(c) Sounenfels gesammelte Schriften 7 Band. Ueber die LieLe des Vaterlandes. XI. XV. Haiiptst.

Wien l7Pi!v