Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

hát me^ kell magyaráznunk, hogy mi u* gyan a Kriftus’ valóságos teftét magunkhoz vészük , ezzel a' diltinftióval , ezzel a’ küiömbözéssel, hogy azt fogainkkal nem rágjuk , tagjait nem vagdaljuk * gyomrunkat nem emésztjük, minden irtózás nélkül a’ külső jelek alatt vészük. Meg kell magyaráznunk, hogy az oltári Szentségben arra vigyázunk, a' mit füleinkéi hallunk i nem a’ mit szemeinkéi látunk. Halljuk, hogy az, a’ mit Kriftus nekünk ád, saját tefte , meliy a’ keresztíára függesz- tetett; saját vére, melly mi érettünk ki- öntettetett ; azért a' Kriftus’ szavának, a* kinél semmi sints lehetetlen , hitelt adunk ; mert a’ hit hallásból vagyon: és ezeknek hitelt adván , bálványozok nem vagyunk* Tudjuk mi, hogy a’ tsupa teremtél! isteni tisztelettel nem illethetjük. — Tudjuk , hogy a’ tsupa kenyeret Iften gyanánt nem imádhadtjuk. De azt is tudjuk , hogy a' világos szóknak homályos értelmét be nem keil Vennünk , ha a’ sz. írásnak semmi tanítása arra nem kensze- rít. Ebból az okbúi, mivel a’ Kr.ítus’ szavai olly világosok, hogy üyilvábban tefte’ jelenlétét nem taníthatta, és semmi sem kénszerít, hogy azokat idegen értelemre fatsarjuk; miért kívánhatsz világosabb bizonyságot? Miért magyarázod azo- kát homályos figurára, jelre, petsétre í — Mutasd meg a’ szent írásnak világos szávai96