Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
8® ígérte, így szóllván: A kenyér pedig, tilth 4yet én adandó vagyok, az én teßem a’ világ* életéért. Azt a teftet ígérte tehát, mellyel a’ világ’ életéért adandó vala. A’ világ* életéért pedig nem valami jeli vagy figurát, hanem maga tulajdon sz. teftet adta. Ezt ígérte tehát akkor ; ezt is adta meg azután. Éj na nem ígérte volna; a’Kafarnaiták nem ütköztek volna meg az ö szavaiban. Nem kérdezték volna : Miként adhatja ez néktynk faját tejlét eledelül? Mert tudniillik elintették magokkal, hogy Kriftus saját teltéről, nein jelről vagy figuráról szóil. Mivel , ha erről értettéit volna a’ Kriftus* ígéretét; nem botránkoztak vólna meg ebben az ígéretben. Kriftus is könnyen le- vehette vólna az ó szemeikről a’ háiyogof, mondván: ,, M.t irtóztok, és boirárkoz- „ tok ? nem adom én nektek eledéiül az „ én saját teltemet; hanem tsak annak jé- , lét, figuráját.,, De Kriftus, a’ ki sokszor roszszúi értett szavait megmagya» áz- ta, itt azt nem tseiekedte ; Énei t lutíniil- Ük világosan maga saját teftér értette; és ezt az érteimét azután is megerösí ette j mondván : Btzoi.y, bizony mondom nektek s ha tsak nem é'zttek az ember fnh ak teflét, és nem iszr átok az 6 vérét; nem létzen élet bennetek. így tehát Kriftus urunk a’ maga szavait viszsza nem húzta, figurákra nem magyarázta; hanem esküvéssel bizonyítót* ta, hogy saját maga teftet, nem annak jelét
