Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

ítamt hasonlatosságot, nem valóságot' jegyez. M kor mondja: én vagyok az ajtó $ hozzá teszi: a ki én általam lérnégytn, iid~ vözu/. Ez mindjárt kifejezi a’ hasonlatos* ságot. Nem a’ jelenteti dolognak neve adatik a’jelnek. Látod, hogy ezek az erőtlen okoskodások tsak a’ légy fogásra alkalmatos pókhálók , mellyekben tsak a* kis legyek, tsak az egyúgyüek akadhatnak meg; a’ nagyobbak , a’ tudósabbak könnyen által szaggathatják.

\

$. XIX.

Ä* termés%tti okok' trot len :tgéroL

M

ivel megvallottad, hogy az imá- dásnak fundamentoma a1 Trans- subftantiatió; tsuda, hogy ezt a’ funda- mentomot felfordítani nem akarod* ha az imádáít jóvá nem hagyod M ert támasz« kodol ebben a’ fundamentomos dologban más proteítánsokra i Talám nints elegendő erőd annak megrontására ? Említed ügyan megint a’ szent íráson kivöl a’ józan okosságot, mellyról már szóllottunk; de megint bővebben szóllani fogunk , mivel te megint ahoz folyamodok Említed az ekklesia’ hiítoriáját; de annak legfőbb két kútfejét, a’ conciliomokat és sz. atyákat , bézártad, midőn azoknak bizonyságit soRszor ótíárlottad, Azomban még is

E 9Z%