Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
Htm áldozták. Mi nem a' pogányoktól , a* kik több litent imádtak; hanem a* Kris* tus* szavaiból, a’ ki egy Iften az Atyával, Vettük a’ mi hitünk’ ágazatját. Mi nálunk jften az áldozó, Iíten az áldozat; az Istent pedig tartozunk mindenkor imádni. A’ hit’ dolgaiban ha meg nem kötöd az emberi okoskodásnak tsavargásit, tagadni fogod a’ szent Háromságnak mélységes tit- k át; sót a’ teremtő Iílent is. Mert mivel természet szerént ex nihilo nihil fit, a’ semmiből semmi sem lehet; a’ természeti okoskodás szerént tagadni fogod , hogy az Isten a’ világot semmiből teremtette. Látod, mire viszi az embert a' hit’ dolgaiban a’ természeti okoskodás. A’ mi hi* tünket nem vezeti az emberi okoskodás , hanem az Illeni kijelentés. Az okosság szolgálója a’ hitnek , nem aszszonya. Nem kell annak felelgetni , hanem engedelmeskedni. Valamint tehát a’ kinek tudománya a’ természeti okoskodástól nem származik ; úgy az által meg nem tzáfoltat- hatik. Elég nékünk, hogy az lilén azt mondotta, és az igaz Anyaszentegyház élőnkbe adta ; ha emberi okoskodással fel nem érhetjük is annak a’ titoknak módját. A’ hit’ dolgaiban az Iften’ hatalmát az em* béri értelemhez szabni, nem józan okos-* ság , hanem oktalan okoskodás. §. XVIII,
