Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
Ai» emberi jfaan okosságról. S okszor támaszkodol te a’ hit’ dolgaiban a’ józan okossághoz. Itt is az oltárt Szentség’ imádása ellen tse- vegvén , a’ többi eilenv íésid után így szóüasz : (a) Sokkal inkább kárhoztatja ezt a* józan okos'ág. Tsudálom, hogy te más» ként a’ szent írásnak nagy betsűlöjének tetteetd magadat. itt megveted annak ezt az üdvösséges és szükségei intését: Ay ti hitetek ne légyen az emberek' köitseségében, hanem az Jfleni erejében. (b) Miért akarod tehát a’ hitnek mélységét az emberi bői- ts< ségnek , a' természeti okoskodásnak rámájára húzni? Tehát te az emberi okoskodást annyira tartod , mint a’ hit’ funda- mentomát ? A' józan okoskodás tsak azokra a’ dolgokra terjedhet, mellyeket az ép elme felérhet. A’ mi a’ természet’ erejét meggyőzi ; az a’ természeti okoskodást feljúl haladja. Nagy iílentelenség az Is» tennek nagy hatalmát a’ teremtett rövid elmébe szorítani. A’ természeti okosság a’ természeti dolgokat sem érheti fel tel- lyesen. Hogy érheted fel elméddel, hogy a’ nap körűi a’ föld minden órában 14946 mért földet mégyen előbbre ? Annál inkább ST §. XVII. O) P» 3** (b) i. Or, s.
