Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

bóven megmutatta Pázmány Péter, kinek világos és fontos szavait méltó itt elő ad* ni: A9 mint Kriflus szerzette és rendelte t úgy mond Ő : (a) a’ vég vatsorán ezt a Sast amentomot , az szer ént vagyon moß is a9 Krijius9 te fle a* Sacram ént tanban. Mert Kris', fut Urunk azt parant sóit a % hogy az apojlokk azt tselekedjék, a' mit b tselekedett az utolsó vatsorán , Hoc facite. Azért ha a' Krijlás9 tefle valóságosan jelen vált > és az apofloioknak adatott' a9 vég vatsorán; következik , hogy niöfl is a' Sacramentotn9 szolgáltatásában vaióságo- San osztogattatik. Hogy azért Krijius az apó. ftoloknak vóltaképen szent tefiét adta, bizonyít• juk a* Krifius9 szavaiból. Mert, mikor letelt- fedett volna ; vévé a9 kenyeret, megáldd, meg* szegé: és arrólt a9 mit kezében tartott, a9 mit az apofloioknak adott^azt tnondá : „Ez az én te, ftem ^ melly ti érettetek adatik.,, Ezek az Urunk' szavai olly világosok, hogy meg sem tud• juk gondolni, minéinü szókkal taníthatta válna rövidebben és tryilvábban teile' jelen létét. Miké' fen azért y ha Katta Galileábau a9 vizet borrá változtatván y így szállott válna : „Igyatok , bor ez ; senki egyebet nem érthetett válna mondásán, hanem hogy bort kell iunja, azonképen a9 vég vatsorán maga tejlének mondván , a9 mit enniek ada ay. Apofloioknak, minden kételkedéfl kirekesztett az o tejlének jelenlétéről. Ez a mi

hi*

«■■■■ ..... ■ j ..«i ■.

(*) KaUui p. 826.