Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

lí* Éleitől fogvá minden eretnekség a* szent íráít fitogatta, és mérges tudó;- mányának rútságát ezzel tsinosította. így tselekedtek az Ariánusok; így tselekedtek a’ Neítoriánusok ; így tselekedtek minnyá-» jan azok, kik a’ Római Anyaszentegyház* tói elszakadtak. Halljuk tehát a’ moítani tévelygőket is, mivel támogatják új vélekedéseket. Spiritus eft, mondják , qui vivificat : caro non prodeft quicquam. loan. 6. 64. A' lélek az, a’ ki megelevenít: a’ telt nem használ semmit. Ezek azok az igék* mellyek miatt Krißusnak ama’ világos szavait : Hoc efl corpus meum. Ez az én teßem, homályosítják; idegen értelemre magyarázzák ; figurák’ rámájára vonják. De mit akarnak ők ebből kihozni ? azt-é, hogy tellyességgel nem használ a’ Kriftus' telte ? Miért lett tehát az ige telté ? Miért mondja Kriftus esküvéssel: Bizony a bizony mondom nékttk , ha nem eszitek az ember’ fának tejlét, és nem iszátok az Ő vérét , nem lészen élet kennetek ? loan, 6. 54. Oh én Uram j felkiált itten szent Agofton, hogy nem használ semmit á9 teß; mivel te mondottad: ha nem észitek az ember’ fiának tefiét ; — ném lészeu élet bennetek, (a) Meg kell tehát vallani, hogy nem tellyességgel a’ Kriítus* teltének vételéről, hanem a’ Kriftus' teße

I vé*

129

(0) Trait. 37. ia Iosfl.