Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
11 f »a’ tsalhatatlanságáról a’ közönséges gyü- ekezet soha semmit sem végezett. Soha sem kívánta az Anyaszentegyház, hogy azokat hitünk’ ágazatinak tartsuk, a’ mei- lyek még élőnkbe nem adattak, mint hitünk’ ágazati. Szabad még ezekről kételkedni és vetélkedni. Nem kell a’ vélekedések alá vettetett dolgokat hit’ dolgaihoz elegyíteni. Veszedelmes dolog azokért hitünktől elszakadni, a’ miket szabad egy altaljában tagadni. Mindazonáltal mindnyájan azt tartjuk , hogy nagy hitelre méltó , a’ mit a’ Római Pápa tanít. Föképen, ha végezését az egész Anyaszentegyház* ra terjeszti; nagy vakmerőség volna azt megvetni. Mert nem szükséges a’ tsalha- tatlanság az engedelmességre. Elég az , hogy az elöljáró jót parantsol, a’ kinek para ntsolatját tartozunk végbe vinni. II. Tovább a* Pápáknak a' világi fejedet* mek felett való héjazásokat otsárlod. Sokan ugyan, hogy a’ Római Pápákat meg-gyű- lpítessék; azt költik felölök, hogy ok az egész világ’ birodalmát kívánják. De mi azt tartjuk a’ Római Pápáról, hogy ő Sz. Péter’ helyébe állott Anyaszentegyházunk- nak feje. Hát Sz. Péter, a’ ki mindent elhagyott lírikusért, hogy ötét követhesse, bírta é, vagy kívánta*é bírni az egész világot ? Vágyódtak *é erre a’ hatalomra azok a’ sok Római Pápák, a’ kik Kriítus- ért kínt, halált szenvedtek t Nagy ugyan •i*
