Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

55

már nem tulajdon személlyekben, hanem az utánnok következő taníttókban fognak élni , mind a’ világ’ végezetéig. íme, úgy íi o n 1 , én veletek vagyok minden nap világ- végezetig. Matt. XXVIlí. 20. és: Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy örökké vei tek maradgyon, az igazságnak Léig két. Joan. XIV. tó. Tehát nem egy tsupa emberi szorgalmatossággal híven őriztetett tudományt tartottak ezek a’ Szent Atyák egyházi hagyománynak, hanem e’ mellett a’ hív , és gondos Őrzés mellett az Úrnak mindenható karját, a’ Sz. Léleknek be-folyó munkálkodását nézték benne. A hagyományban egy olly tudomány-kútfőt ismertek ők, mellyet az isteni segéttség tesz bátorságossá, ’s bizonyossá , meilyböl mi is mind mai napig hasonló bizonyossággal, bátorsággal meríthetünk ; mivel a’ mi napjainkbanis szint azon Sz. Lélek’ vezérlése alatt szorgalma- toskodó hívséggel őriztetik, ’s a’ követke- zendókre-is általterjesztetik a’ most élő ta- níttók’ öszvesége által.

Igen is; ha meg-engedtetik egyszer, hogy a’ szájjal közlött taníttás az Anyaszentegy- ház* kezdetén az első kereszténységre nézve a’ keresztény tudomány’ meg-ismérheté- sének kútfeje volt, nem láthatni, miképpen rekedhetett az meg a’ későbbi időkben, hogy