Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139
, ...... *áo ...... penitentzte’ tselekedeteinek, mellyeket előbb ezen ve'gre elejbe szabni szükségesnek ítélt, már elhagyhattya, és úgy élhet, a’mint lát- tya, hogy élnek az Úrnak más hasonló Ked- velttyei, a’ nélkül, hogy folytatnia kellene még az előbbi keményebb, és sanyarúbb é- letmódot: mondgya végre néki, hogy, ha ötét az Ur most ezen állapottyában maga elejbe szóllíttaná, vígan meg-jelenhetne e» lőtte, és egy szempillantásig sem gátoltatnék annak meg-ölelésétől. De, óh Gyarlóság! a’ te valóságos neved ember. — Újra meg*esett a’ nyomorult; az előbbinél sokkal nagyobb bűnbe e- sett; nyilván, mindenek’ láttára esett-meg. — Véletlenül az Úrnak azon ellenségei közé talált, óh fájdalom! keveredni, a’kikről vólt a’ beszéd, ’s a’ kiktől őrizkedést javallott néki jó baráttya. Ezek külömbféle ketseg- tetésekkel arra késértgették ötét , hogy sza- kaszszael az Úrtól magát, — és nem sok kí- vántatott, hogy erre az állhatatlan reá-is bí- rattatnék: nyilván felmondott ő már itt az ő Urához tartozó minden engedelmességet, és annak ellenségeihez részelkedett. Ugyan mit fog már itt tselekedni a’ tisztviselő, a’ kinek gondgyára bízattatott? Nem fogja e’ ötét meg-kötözni, ’s büntetésre az Úrhoz elvitetni? — Erre nem vett semmi hatalmat,
