Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

342

huzva a’ Sz. írásnak elöhordott helyeiből, Ha Krisztus a’ raeg-kereszteltetett bűnösnek minden penitentziatartásában akarta volna a’ bűnök’ meg*vallását, úgy ezt világos szókkal kívánta vólna. Azután, nem hihető, hogy az Apostolok, és az Ő társaik gyóntattak volna. Erről sehol semmit nem olvasunk. Hogyan-is lett vólna arra idejek ? Ok kétt- ség kivűl meg-élégedtek egy közönséges meg- vallással, mellyel átallyában bűnösnek vallotta magát valaki : leg-fellyebb tsak a’ már úgy-is tudva lévő bűnök gyónattak-meg, és ezek-is tsak akkor, ha nagy botránkozást indítottak.

Felelet. Ha a’ szavakból önnként foly

a’következés, ’s mintegy szembeötlő, mihelyest hallatnak a’ szavak, akkor annyitér az, mintha maga ez e’ képpen következtetett dolog állana ott. Nem volt tehát Krisztusnak szükséges tulajdonképpen és nevezet szerint szóllani a’ gyónás’ kötelességéről, és a’ Tridentomi Sz. gyülekezet nem tselekedett roszszúl bizonnyára, hogy Ses. XIVcap. 8. ezt a’ következést tette, és végzését erre é- pítette. Azonban reájok bízta Krisztus az Apostolokra , minekelőtte felment mennybe, Matt. XXVIII. 20. hogy a’ hívekkel mindent hívségesen közöllyenek, valamire ő tanította Őket; tehát azt-is kéttség kívül, minő nagy