Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

az 6 bűneiknek botsánattyát nyerni igye- kez'ek , és ugyan nem imígy-amúgy tett meg- valiá ok, mellybÓI ts~<k az tetszenék-ki, hogy bűnös, vagy talán még az-is, hogy nagy bűnös valaki v hanem környúlállásos , melly- bol az Apostolok a’ bűnösnek belső lelki ál* lapottyát ki-ismérhették, ’s nevezet szerint-is m-g-tudh <tták , me Ily, és mi Ilyen bű* nők volnának ezek.

Krisztus annyival inkább tehette azt, hogy egy iilyen meg-valláshoz kötné a’ bűnök botsánattyát, mivelhogy ez nem vala a’ Zsidóknál semmi újság, és már a’ Moyses' törvénnyében rendeltt bűnökért való áldó* zatokban meg-kelletf ennek lenni, fqképpen a' nagy, esztendönkén’-tartatni szoko't engesz* telő áldozatban. Levit. XVI. z i. és Num. V. /,

Kitetszik innen, miért adgya-fel úgy Sz. János Apostol első levelében 9. 10. a’ bűnök’ meg-vallását, mint a’ botsánatra megkívántaié feltételt: miért inti Sz. Jakab-is a* hívt két V. 16. hogy vallyák-meg egymásnak az Ő bűneiket: és miért olvassuk az A. postoíok’ tselekedeiben-is XIX. 18. hogy a hívek közül sokan jüntk vala-el, meg-valh>án , és kibeszéllvén az Ö tselekedeteket. Tudniillik az első híveknek penitentziatartó buzgósága nem elégedett-meg azzal, hogy bűneiket tsak az Apostoloknak vallanák-meg, hanem azok