Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

na felvették a’ keresztséget, ismét elpártolnak a’ Krisztus’ Religiójától, vagy vaiamelly nagy bűnbe esnek: a’ mi még-is valóban i- gen könnyű lett volna, ha arra elég vólna tsak meg emlíkezni a’ felvett keresztségre, vagy ineg-űjíttani az abban tett szövettséget.

Ha pedig Krisztus, a’ mint magának volt hatalma meg-botsáttani a’ bűnöket, at dott illyen hatalmat az Apostoloknak-is, úgy már kérdés sem lehett arról, ba me,- tehette-e’ ezt: meg-tette, és a’ tselekedet kezes azért, hogy vóit*is hatalma ezt tseleked- ni. Ám ó maga-is nem egyedül tsak úgy , mint Isten, hanem egyszers’mind úgy-is, mint ember, meg«botsatotta a’ bűnös fe.jfi- aknak, és aszszonyállatoknak bűneiket: miért nem tehette vólna ezt más embertk általié , a’ kik szint azonképpen, mint az Ö tulajdon emberi természete, lehettek ennek é* rezheto külső eszközei? A’ bűnöknek tulajdon meg botsáttója mindenkor egyedül maga marad mint Isten, valamint egyedül maga a’ szerzője a’ többi szentségekben-is a' ma- lasztoknak. De az emberekre nézve a’ tzéi- Jal igen egygyező vói$, hogy ez az embereknek érezhetöleg mutatódnék elő, tehát nem*is másképp’, hanem emberek által. Ennek pedig nem vólna helye bizonnyára, ha ezek a’meghatalmazott emberek egyedűi tsak

• «31