Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

214

latt megint elenyészett, ’s így tovább. Ki-is tanúlta-ki ekkoráig a’ testek’ kiterjedésének titkait, kivált ha egy meg-lelkiesített testről vagyon a* szó? vagy ki fogja valaha kitanulni, hogy itt azt tagadhassa? Ám vannak ter- meszet-visgáló bchsek, a-kik ennek az egész látható mindenségnek állató szerét, vagy-is matériáját az ö belső mivolta, és valósága szerint tsak egy kis maradványra velozik-le. Igen bóits előrevígyázással mondgya tehát a’ Tridentomi Sz. gyülekezet, hogy Krisztus, paint ember, az ó Attyának jobbján természetes módon űl, a’ mint szoktak az emberek valamelly helyen lenni: de az Oltári szentségben az Ő jelenléte egészszen másképpen van, úgy tudniillik, a’ mint egy szentségben, az az, egy hathatós munkálkodó jelben lehet. A’ jelenléteinek természetes módgyában az érzkenységekbe-ütköző munkálkodásokból teszünk a’ munkálkodónak jelenlétére következést: a’ szentségbéli jelenlétei’ módgyában pedig a’ kérdésben lévó tárgynak jelenlétéről máshonnan, úgymint az Isteni nyilatkoztatásból bizonyosodunk- meg, ’s így hiszszük azután , hogy a' munkálkodások ettől származnak, noha azokból nem lehet egyébaránt ennek jelenlétére következést tennünk. Mivel tehát Krisztus, mint ember, az Oltári szentségben nem olly