Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének második vagy-is innepi része (Pest, 1823) - 10.109b

Oktatásoknak IL Piésze.

415

ne hiszen , mennem szégyenítetik. Mert nints külömbözés a’ Zsidó, és Görög között: Mert ugyan azon egy Ura minnyájoknak , .ki gazdag minnyájokhoz, a’ kik ötét segítségül hijják. Mert minden, a’ ki segítségül híjjá az Úr ne. Tét, idvezül. Hogy hijják azért segítségül, a’ kibe nem hittek? a’vagy mint hisznek annak, a' kit nem hallottak? hogy hallanak pedig prédikálló nélkül ? Hogy prédikállanak pedig, ha nem küldetnek ? a’ mint írva vagyon : Melly ékesek a’ békesség hirdetők lábai, a’ kik jókat hirdetnek! De nem minnyájan engednek az Evangyéliomnak. Mert Isaiás azt mongya: Uram ki hitt a mi hallomásunknak? Azért a* hit hallásból vagyon, a' hallás pedig a' Rris- tus igéje által. De mondom nem hallották-é? Sőt minden főidre ki-ment az ö zengések , és a' főid kerekségének határira az Ő igéjek.

Rövid Magyarázat.

Arra tanít minket ebben az ő Levelének rendiben a’ Nagy Apostol : hogy a’ szívbéli hit bátor annál igazabb légyen, de azért idvessé- ges nem lészen senkinek , hanem ha hitéről szá- jáva!-is vallást tészen. Ez a’vallás tétel pedig a’józan, tiszta, és jámbor életben fondáltatik; és ezek azok , a' mellyek teszik az embert bizonyossá az ő idvessége felől. Az Úr Isten nem tészen semmi választást, a’vagy külömb- séget az embernek nyelve között, Zsidó, Török, 's Görög között, akár mi nyelvén szóll- jon, idvezül; ha az Ur nevét segétségul hivja\ az az, ha igaz hitben, erős reménységben, és lángodozó szeretetben gyakorolván magát, abban a’ hristusnak gyülekezetében találkozik, a* meilj' egy hitet, egy Istent, egy keresztséget, egy akolt, ’s egy pásztort ismér, és az Apostoli tanításon meg-nyugszik. A’ ki pedig az