Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének második vagy-is innepi része (Pest, 1823) - 10.109b

szegődhessen ; ebből szabta ketté Ambianumba Vitézi palástyát, hogy véle a’ félbe rnezí el in. koldust meg - ruházza. Szégyent gyalázatot, nyomorgatást, üldözést az Ur Jésus neveér:, és felebarátainak Idvességéért el - szenvedni, soua terhesnek nem tartotta, kiben az Isteni Szeretet a’ bálványozok templominak le-ron­tására , az ördögöknek ki-üzésére , a’ betegek­nek gyógyítására , a’ halotaknais fel-támasztásá­ra , és külömb külómbféle tsuda tételeknek vég­be vivésére, mintegy véghetetlen erőt, és te­hetséget söprögetett. Szerette ö a’ drága Jésust az ügyetlen szegényekbe a’ meg nyomorodott rabokba , sántákba, bénnákba halálos betegség­be vonakodókba, sőt halálos ellenségeibe - is , kik ellen soha más boszűságot nem keresett , hanem szüntelen való imádságot, magát sanyar­gató böjtölést, és penitentziát. Ki Püspöksé­gébe sem sajnált a’ maga tulajdon szolgainak térden álva udvarolni, hogy így is a' Jésusnak alázat osságát annál tökéletesebben követhesse. Végre ez az Isteni, és felebaráti szeretet­nek nagy volta annyira bírta Szent Mártont, hogy a’világnak Megváltóját álhatatos könyör­géssel , és könyhullatásokkal közönségesen min­den bűnösökért engesztelni meg-nem szűnvén szemeiből gördülő kegyes ásztatással lelki rú­tságokat mosogatni mindennapi dolgának tar­totta, és a’ meg törődött szívnek áldozatával Isten haragját érettek engesztelni soha el-nem múlatta. Melly kegyes lelkűség Mártont azu­tán jó katonából jó Baráttá, jó Barátból jő Le’- ki Pásztorrá, és Püspökké, jó Püspökből igaz hitü Confessora, igaz hi’.ü Confessorból győz­hetetlen ájnokká, és.eleven Máriyrommá tette, rpelly utólsó ditsőséget ő néki az Anyaszcnt- egyház híven meg-adta, midőn az ő bajnoksá­gát imiilyen szókkal meg - tisztelte : O boldog Apostol, es Evang.

Next

/
Thumbnails
Contents