Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének második vagy-is innepi része (Pest, 1823) - 10.109b
Oktatásoknak II. Részé. 183 Ki értetik itten a' világosságnak nevezetin ? A’ világosságnak nevezetin értetik itten a* szent Lélek Ur Isten, a1 ki belső képpen a' mi lelkeinket világosítja ; 1. hogy az Isteni jelentésből hallott dologakat erőssen,és igazán elhidjük; 2. hogy miképpen a’ földi világosságnak segítségevei a sötétségnek veszedelmétől meg - őriztünk, úgy a'lelki veszedelmek eltávoztatá§á- ra is mennyei világosság nélkül mindenkor szűkölködünk. Mitsoda indító ösztöneink vannak mi nekünk az Istennek buzgó szeretésére ? A' mi Isteni szeretetre indító ösztöneink között leg-elso az az mihozzánk való jóvólta, hogy minekelötte lettünk volna , már ő sz. Felsége szeretett minket, és semmiségünkből kihozván, mindgyárt szeretetére méltókká tett bennünket: a’ melly jóvóltát mi ősz. Felségének soha meg neifi hálálhatjuk. Melly dologhoz igen szépen szóll sz. Bernárd, de mivel hosszasan , azt most itten el-múlatjuk. Másik ösztöne a’ mi Isteni szeretetünknek az ő irántunk való szüntelen gondviselése; hogy mintha egyéb dolga nem volna tsak egyedül a’ mi őrzésünkben, és oltalmazásunkban fáradozik minden ártalmat, minden veszedelmet e 1-távosztatván tölünk, hogy elébbi semmiségünkbe vissza ne essünk. Valamik fölöttünk alattunk vágynak , mind a’ mi szerelmünkért teremtettek. Harmadik ösztönünk az isteni szeretetre az, hogy minek utánna el-vesztünk meg-váltott minket; minekutánna meg-sebhettünk, meggyógyított minket; minekutánna bűnbe estünk, irgalmassaggal, és könyörűletességgel környűl- vött minket. (Psal. 1020* mellyek elég nagy ösztönök a’ viszontag való szeretetre*
