Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének első része (Pest, 1822) - 10.109a
188 Böjt az én ditsősségem semmi. Az én Atyám az, a' ki diisőit engem, kirői ti azt mondjátok , hogy a’ ti Istenetek, és meg-nem ismertetek őtet, én pedig ismérem őtet. És ha azt mondandóm, hogy nem tudom őtet: hozzátok hasonló hazug lészek. De tudom őtet, és az ő szavát meg tartom. Abrahám a’ ti Atyátok örvendezett, hogy az én napomat látná : látta , és vigadott. Mondának azért a’ Zsidók néki: Még nints ötven esztendőd, és Abrahámot láttad? Monda nékik : Bizony mondom néktek , minek előtte Abrahám lenne , én vagyok. Bőveket kapának azért, hogy ő hozzá hagy igáinak. Jésus pedig el-rejté magát, és ki-méne a’ Templomból. Euangeliop^i Oktatások. Miért tette fel Kristus Urunk ama’ kérde'st a’ Zsidóknak : Ki fedd meg engemet közűlelek a* bűnről ? A' mi tanúságunkra tette fel ama’ kérdést, 1. hogy a’ kik valami felsőségre emeltetnek , magokat mindenekben fedhetetlenekké tegyék , mert senki mást könnyen jóra nem bírhat, ha tsak magát mindenben fedhetetlennek nem mutattya; 2. hogy ezzel magát valóságos Istennek ismértesse , a’ ki egyedül maga nem vétkezhet. Miért nem vétkezhetett Kristus Urunk , ha valóságos ember volt? Kiistus Urunk azért nem vétkezhetett noha valóságos ember volt, hogy az ő Lelke és embersége Istenségéhez úgy hozzá volt kaptsolva , hogy attól soha el-nem válhatott, kiváltképpen valami bűnre való hajlással, melly az Istenséggel soha meg-nem férhet. Innét kötelesek vól- tak a’ Zsidók mint szent és fedhetetlen mesterieknek tudománnyát minden hátrálkodás nélkül
