Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének első része (Pest, 1822) - 10.109a

Harm. Vasára. Oktat.

177

re vissza térül, mellyekben nagyobban meg átal- kodik, és félhető, hogy bennek minden peni- tentzia tartás nélkül meg ne hallyon.

Mi okra uézvefakadott a’ jámbor Asszony* állat Kristus Urunknak magasztalására ?

Arra a1 végre fakadóit Kristus Urunknak magasztalására a' jámbor Aszszony-állat, hogy látván Urunkat a’ meg nem érdemlett káromlást és boszontó kísértetést nagy szelédséggel el-szenvedni, mellyekért ménykovek tsapását érdemiették volna a’ háládatlan káromlók, ’s azért mondotta boldognak a’ méhet , melly őtet hordozta, és az emlőket, mellyeket szopott.

Miért mondotta Kristus Urunk inkább boldogoknak azokat, a’ kik az Isten igéjét halgat- tyák , és meg tartyák ?

Eztet amaz ájtatos Asszonyságnak vigasztalására mondotta Kristus Urunk , hogy az ő Sz. Annya nem tsak azért boldog, hogy őtet mé- hébe hordozta, avagy szoptatta, de leg-inkább azért hogy az ő sz. igéit szívibe tartotta. A* jámbor Asszony is azzal lehet boldoggá, ha a* Kristus tanítását bó fogadván, életét is ahoz alkalmaztattya.

* A’ miket ezután a’ Bölts Auctor a’ Német derékban ide ragasztott, én nem ítélem ehez az Evangéliomhoz valóknak, hanem talán máshoz, ahol alkalmassabban lehet azokról értekeznünk.

Be- fejező Könyörgés.

Ur Jésus minden Szentek erőssége, kérünk téged a’ te mi hozzánk való nagy szere- tetedért, erőssíts-meg minket a’ te hatalmas karodnak erejével, hogy a’ mi lelki ellenségünknek a’ pokolbeli ördögnek minden fegyverét, ineliyet a’ mi ártalmunkra készíteni soha meg nem szűnik, a* jóságos tselekedeteknek fegyvereivel szerentséssen meg ronthassuk ; de kiváltCoffine I. Darab. M