Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090

HARMADIK REGGEL

A’ büszke önhittség’ ’s egyénleges túlbecsülésnek ezen szelleméből hiúság és érzékenykedés fakad, melly a’ legenyhébb ellenmondás által is felingereltetik, ■’s kész a’ szenvedélyesség’ legdurvább kitöréseire, mi által a’ merészlet, aljasság ’s gorombaság tartományiba igen is hamar át szokott csapni.

Midőn ezen rövid szavakkal a’ harmadik esti mulatságnak tartalmát áíalában bélyegezzük, különös vizsgálat alá is vesszük, azt jegyezvén meg, hogy Helfer ich ur átlépte alkalmával egy vádiratot bocsátott közre, mellyben nemcsak tett lépését akarja sok mindenféle okok és valótlanságokkal szépíteni, de mint valami pór renegát az Anyaszentegyház ellen is támad, és rágalmazza. Természetes vala tehát, hogy egy Mainczi pap, ki minden előzményeket oklevelekből pontosan ismert, egy válasziratot nyomatott e’ czim alatt: Urfuublicfye

2)arfiellung bér fírd[)[icfKn tinb pietíflifcfren Umtriebe beá üonnali- gen $>farrer$ Helferich $u Jpoí$f>aufeti, mellyben legnagyobb kémélettel tartva Helferich ur szemei elébe igazságtalanságát , a’ közönséget a’ dolog valódi állásáról tudósítja.

Azonban ezen ámbár igen mérséklett szellem ’s tollal irt válasz, Helferich úr hiúságát, úgy látszik, mélyen megsértetle, és azért ezen harmadik esti mulatságában, mellyben az imént idézett okleveles előadást rovogatja , a’ névtelen szerzőt Cas- tornak nevezi. Ha azonban talán azt hiszi, hogy ezen elnevezés által magas rangú névtelen barátjára valami gyalázatot mondott, ebben is, mint sok egyébben — igen csalatkozik; mert a’ történetírók , ’s csillagvizsgálók igen, jól tudják hol fénylenek Castor és Pollux ; holott az ő vandali nevét csak dőrék emlegetik, és majd csak úgy ejtik, mint a’ feledékeny- ségbe jutott „Genserichét.4*

Igen messzire elvezetne azonban, ha mi mindent mit Helferich úr, Castor lírnak füzönyéből b53rcfd;űre) idéz , és többnyire ízetlenül, és szokott módja szerint elcsavarások , ’s tagadások segedelmével taglalgat, előakarnók szedni és felvilágosítani. Azért elégeljük egyedül lényegéhez tartani magunkat , és csak arra figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy Helferich úr már annak előtte is csak két főszentséget tartott, és a’ ca-