Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
TOLDALÉK
215 Bármi nagy jelentésű és fontosságú legyen is pedig ezen jelenmény, még sem lehet ama kölnivel összehasonlitani, hol Kelemen Aiigust Érseknek befogatása ’s elvitetésében , a’ catholicus egyháznak itt is , mint jelenleg Oroszországban történ , bilincsekbe verése vagy épen elnyomásának terve, látszik lappan- gani. Mert a’ Hannoveri je lenmény ’s a’ professoroknak maga tartásuk , megizgatá ugyan a’ democratism üst, és az egész német ifjúságot; de a’ másik esetben egy egész egyháznak hite mellett minden igazhitűknek lelkisméretök is koczkázatik , és az ezen oldali csatát aligha a’ nőnem elkeseredettebben és makacsakban nem vivná mint a’ férfiak. Bar mint tiszteljük a’ trónust és az abban ülőnek méltóságát, még is nem tagadhatni, hogy a’ fejedelem) is csak mindig ember marad , ki mint az , mindig alá van vetve a’&tévedésnek és hibának. Ha tehát Talleyrand minister, midőn Napoleon Eng- hieni herczeget agyon lövette azt mondotta: ,,ce n’ est pás un crime, c’ est une faute—(az nem vétség-de hiba)“ mi sem tartóztathattuk magunkat, hogy a’ kölni hír első hallatára, az eránt is , minthogy minden a’ királytól származottnak álliltaték , hasonlolág ne nyilatkozzunk. Mivel azonban ezen föltevés átalában valószínűtlen , minthogy a’ Király III. Fridrik-Vilmos egész életében igen mér- sékletes és minden erőszaktól idegen fejedelemnek mutatta magát, és az egész ügyben csak a’ ministerek lépnek föl rezekre nézve csak két nézet ajánlkozik. Ha előrelátással ’s megfontolással és azon czélbol csele kedtek , hogy a’ catholicismust napról napra összébb szorítsák, ’s utóbb minden szabadságától megfosztva poroszországi se- ctává alacsonyitsák — mint ezt közülök egy mondotta]volna ;— csak Napóleonnak a’ Jenái csata előtt mondott szavaira emlékeztetünk: ils se tromperont furieusement, ces perruques! (kegyetlenül meg fognak csalatkoztni azon parokásak). Ha pedig csak álnézetből és bocsánandó emberi tévedésből cselekedtek, Liviusnak ama sokat mondó szavaira utasítjuk őket olvasóinkkal együtt: „Fortuna obcoecat, ani-