Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090

ELSŐ REGGEL

11

Le élni , mint betanulni szükség, Bizonnyára, ha az ifjúság a’ nyelvtanulásban csak a’ betiiértelmet foghatja fel, a’ valóságos dologértelem és fogalom annál inkább is csak az érett kornak lehet gyümölcse, minthogy hogy az írónak holtt betűjébe is csak a’ tapasztalt olvasónak lelke teremt igazi életet *)

A’ Biblia olvasása és tanulásával éppen úgy áll a’ dolog, mint akár melly más törvénykönyv’ olvasása és tanulásával , minthogy mindkettőben a’ holttan Írott, és sok félreértéseknek kitett betűszónak mindig eleven és authenticus , minden kétségen felül álló, magyarázóra van szüksége. Ha tehát már Napoleon is, ámbár élő nyelven, és igen világosan irt törvénykönyve magyarázójául kormánytitoknokát, mint utolsó auctoritást, rendelni szükségesnek látta; a’ világ sokféle népeit, és nyelveit tekintve, sokkal szükségesebbnek kell látszani, hogy az Anyaszentegyház legyen utolsó, és authenticus magyarázója a’ már kihaltt nyelveken irt Bibliának.

Hogyha már a” földi világban sem ország, sem testület, sem fegyveres hatalom fő, törvény, és authenticus törvénymagyarázó nélkül meg nem állhat, sokkal kevesebbet fog álhatni a’ szellemi világban egyolly lelki ország, mellynek (örvényei túl világiak lévén, ezen földi életben vezérfonál, és egyszer- ’smind ama túlvilágba átvivő hid gyanánt szolgáljanak. És ha már egy Napoleon , ezen változandó és földi törvény hozó, nem engedhette meg, hogy törvénykönyvét szugpró- kátorok kényök szerint magyarázzák és használják; ha nem engedhette meg, hogy fiatal zászlótartók és hadnagyok katonai szabályait saját szellemök kényelmük, és érzékiségök

*) Hogy ez igy van nem csak a’ szent, hanem profán íróknál is, bizonyítja a’ tapasztalás. Midőn mi egykori neveltetésünk’ szelleme szerint 14 esztendős korunkban már minden latin Classicust folyvást olvasni, és fordítani tudtunk, azt hittük, hogy értjük is őket, miután azomban 20 év múlva az élet’ minden viszonyaiba beavattattunk, a* revolutiót és háborút láttuk, és abban részt is vettünk; akkor beláttuk előbbi tévedésünket, és Tacitus, Livius, Caesar, Cicero olvasásánál egészen más gondolatok fogamzottak elménkben, és azért sok híres pbilologusoknak tévedéseiket, kik szobáikból soha ki nem léptek , igen könnyen meg láttuk , és meg igazíthattuk.