Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

»(79-) ms

dóktól valami új gyalázattal ás meg-vetéssel illettessen. Látván a3 Boldogságos Szűz, hogy külömben nem lehetne, akarattyoknak engedett. Vévén tehát a3 fejér gyóltsot, és a3 kenetet 3 mellyet József es Nikodemus vettek , 3s magokkal hoztak , Urunknak fzent testét be-takarák, a* Boldogságos Szűz a3 fzent fejét, Mária Magdolna pedig lábait, a* mint ezt fzent Bonaventura elmélkedésképen írja. így betakarva már, a3 Boldogságos Szűz és fzent János fogák a3 fejét, Martha és Mária Magdolna a3 lábait, József és Nikodemus a3 derekát, és a3 koporsóig vivék Ötét, a3 hova nagy bötsülettel és tifztelettel le-tevék sok imádság és keserves könnyhullatások köztt. El-temetvén Urunknak fzent testét , a3 koporsó3 ajtajára egy nagy ko téteték. A3 temetés után mind Jó3sef mind Nikodemus Örömest maga házához vitte volna a‘ ízem Táraságot., de a3 Boldogságos Szűz minnyájok nevében igen meg-köfzöné nékik , és monda: minnyájan egyenlő akaratból követtük a3 mi édes Urunkat és Mesterünket egéíz haláláig , a3 ki is engemet halála óráján fzent Jánosnak ajánlott; azért akar hová vezet bennünket , oda menünk , és mindeneket nagy háláadással fogunk venni. Hasonlóképen fzent János is meg-köfzöné nékik, mondván: Hogy ö e3 fzent Társaságot fel-vezeti a3 Sión hegyére. Tehát Jó3sef és Nikodemus el-bútsűzván tolok, el- menének. Még egy kevés ideig állának a3 koporsó mellett j de mivel fzent János látá, hogy már késő estve lenne, monda nékik: ideje már, hogy el-mennyünk -9 azért in- dullyunk a3 Város felé. Szavát fogadák minnyájan, és