Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

istenfélő kerefztény könnyén meg-gondolhattya. Kétség kívül Mária Magdolna minden félelem nélkül nagy és buzgó fzeretetböl örömest meg-tsókolta volna még egyfzer Urunknak lábait, azokat meg-mosta, Js meg-fzárogatta volna , ha meg-engedtetett volna néki; sót örömest segítette volna sá kerefztfáját is hordozni; de mivel az istentelen Zsidók senkit tsak közel sem botsátnak vala, aJ ki Kristus Urunkon fzánakodott, vagy könyörült volna, azért eJ fzent Társaságot is, aJ hol tsak lehetett, el-űzték , és akadályoztatták , hogy egy fzót sem befzelhettek az édes Urokkal, és Mesterekkel. Nagy keserűséggel tehát tsak utánna ménének egéfzen arra aJ helyre, aJ hol Ötét felfefzíteni akarták a3 magos kerefztfára, tudniillik aJ Kálvária hegyére.

Har mintán egyedik Réfz.

A* Kálvária hegyére jutván , várák mindeneknek végét a3 keresztfánál.

A Kálvária hegye tsak tizenkét lábnyomnyi fzéles , és húfz lábnyomnyi hoífzú yala; tehát igen kevés ember téré oda ; azokáért aJ Boldogságos Szűz Máriának , Marthának s és Mária Magdolnának aJ többi néppel eggyütt aJ hegy alatt kelletett maradni, de mivel közel valának hozzá , mind meg-hallhatták az ifzonyú és kegyetlen kalapátsolókJ ütéseit, aJ mellyekkel Kristus Urunknak fzent kezeit és lábait aJ kerefztfához fzegezték. Oh minő nagy sírással és zokogással panafzolkodtak egymásnak ezen fzent Lelkek í és

10 *

m (75) in