Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083
esván előtte, keservessen sírván azt monda : Uram! lia te jelen lettél volna , a3 Testvérem Lázár meg nem holt volna , de tudom , hogy aJ mit tsak az Istentől kérfz , meg- haligattatol. Felele Kristus Urunk , és monda : AJ Testvéred fel-tárna d ; monda Martha : tudom, Uram! hogy ítélet napján fel-támad. Tovább fzóll Urunk: Én vagyok aJ feltámadás, és az örök élet; a3 ki én bennem hifzen , örök élete Iéfzen, ha mindgyárt meg-hal is; a3 ki pedig él, és h i ízen én bennem , az örökre meg nem hal, hifzed - é ezeket? Felele Martha: hifzem , hogy te vagy az élő Istennek Fia, ki az emberi Nemzetnek váltságára e3 világra jött, Oh ízent Martha ! Oh áldott Istennek Gazda-aíTzonya! melly nagy volt a3 te hited tselekedetivel együtt! melly fellül- haladó , és méltoságos volt a* te vallástételed! Minekután- na ezeket vallaná iViartna , víít««* mono a3 Testvéréhez , és meg-sugta néki, hogy aJ Mesterek itt volna. Ezt meg-hall- ván Mária Magdolna, azonnal fel-kele a3 Zsidók közül , aJ kik vigafztalására jöttek , és Urunknak az édes Mesternek eleibe mene ; mert még tellyésséggel meg nem érkezett volt Urunk Bethaniába, hanem tsak azon helyen vala, aJ hol Martha befzéllett vele. Mihelyt Mária Magdolna Urunkhoz érkezett, azonnal térdre esék , keservessen kezde sírni, és monda: Uram! ha te itt lettél volna, aJ Testvérem Lázár meg nem halt volna ; mintha azt akarta volna mondani : Tudom , és hifzem , fzerelmes Uram , és Mesterem ! hogyha akarod, ismét fel-támafzthatod ötét. Hogy Urunk Mária Magdolnát sírni látá , lélekben meg-háborodott, hésúla és 8 BÄ ( 57 ) gß
