Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

ajtóhoz fut va!a, hol az udvarra, hol pedig az útízára, hogyha láthatná-e már jönni az Ö kedves Vőlegényét és Vendégét; minekutánna pedig az Űr el-érkezék, azonnal eleibe mcne az ő Szolgálójával Marcellával, és más egyébb ájtatos AíTzonyokkal együtt, kikminnyájan az Űr előtt térdre esvén alázatossal! fzemeiket aJ földre veték, és minekutánna áldást vettek az Úrtol mély tisztelettel Őtet köfzönték. Ezután Martba fzelíd Js hálaadó fzivvel így fzóllította meg az Urat: Mesterem! hálákot adok te néked, hogy a* te ingyen való nagy Kegyelmedből , engem olly hoífzíí, és súlyos betegségből ki-gyógyítottál, nem kevessebb hálákat adok Uram illy kegyes meg-látogatásodért , ki méltó nem vagyok illyen Vendégnek béfogadására. Kérlek továbbá én Uram és édes Mesterem! hogy ennekutánna is ezt az én házamat a te kcicimoo -Anyáddal elvűit mint saját Szállásodnak tartsad. Ezekre azúr így felele néki: Szerelmes Leányom! Kéfz vagyok téged meg-vigafz tál ni, és téged mind magam, mind az én fzerelmes Anyám Gazda Aífzonnyának válafztani , és ennekutánna azt akarom, hogy az én íze- relmes Anyám mindenkor nálad lakjon , és nálad ízállást tartson. Meg-gondolhattya minden hív Kerefztény lélek, melly kimondhatatlan nagy öröme lehetett Marthának ezen Urunk mondásán és feleletén hogy nem tsak gyakran fzállana hozzá, hanem még e3 felett az Ö Szent Annya is nála lakoznék. Minekutánna tehát illy nagy és kedves Vendégét befogadta, és többeket befzélgetett volna vele, kéfzíte hamar vatscrát, mert arra Ő néki már régen nagy

M C 9 ) Mr