Szepesy Ignácz: A keresztényi tudomány röviden : mellyel magyar nevendékeknek a Pétsi megyének püspöke kedveskedik (Pest, 1832) - 10.079
11 tselekedni azt, valamit nem akarunk, hogy mások akár fselekedjenek , akár kívánjanak nékiink. Ellenben minden okos eszszel élő ember tudja: hogy az igaz mondás, hív szolgálat, adakozás, más emberekről szorgalmatos gondoskodás , a köz-jónak, boldogságnak előmozdítása, más ember-társaink iránt bizonyított tiszta szeretet 1— jó, szabad, lxeljes, tiszteséges, ditséretes,jutalomra méltó tselekedetek légyenek. 18. K. Honnan tudod, hogy azokat, a miket most említettél, minden embernek a józan okosság parantsol- ja , vagy tilalmazza ? F. Erről igen könnyű meg-győződnünk; mert minden okos észszel élő ember, — akár oskolába járt, akár nem , — akár városban vagy faluban, akár pusztán lakjék , — egyaránt tudja az* említett parantsolatokat, vagy tilalmakat, egyaránt gondolkodik ezek felől; — valakit a tilalmasokon rajta kap, rajta ér, azt pirongatja, vádolja , büntetésre érdemesnek kiáltja , — a helyes tse- Jekedeteket pedig kéntelen ditsérni, ’s örömmel fogadja embertársaitól. 19. K. Valljon inti-e az embert okossága akkor-is, mikor senki sem látja, akkor is folytatja-e parantsolat- jait, vagy tilalmait ? F. Igen-is; ha senki nem lát-is , midőn jót, vagy roszszat tselekedni készülök , — hallom az okosságnak, inelly elmémben, és szívemben hangzik, ama’ szavát; ezt tselekedjed, vagy ezt ne tselekedjed ! 20. K. Hogy ha az okosság’ parancsolatjának engedelmeskedik az ember, mit érez magában? F. Örömet, meg-clégedést, nyiígott szívet, jutalmot Ígérő reménységet. \ 2í. K. Hát ha az okosság’ parantsolatjának ellene Szegezi magát, azt megveti, és roszszat tselekszik az ember, mitsoda fenyegetést hall szil ében ?
