Szepesy Ignácz: A keresztényi tudomány röviden : mellyel magyar nevendékeknek a Pétsi megyének püspöke kedveskedik (Pest, 1832) - 10.079
8 hajolhat, nem indúlhat, nem mozdúlhat, hanem csak egyfelé egy részre; — a hová a nehézségét meg - győző erőtől taszitatik, arra in dúl, és ellent nem álhat; — sem az elmúlt, sem a jövendő mozdúlásainak képeit nem ébresztheti-fel magában. De az ember’ lelke ugyan azon egy időben láthatja a virágnak színét, és érezheti illatját,— halhatja a musikának hangját, — értheti a vele beszélő embertársának szavát, — érezheti mind a szájába vett édes gyümöltsnek kelemetes izét, mind a kőben meg-botlott lábának fájdalmát, — és így ugyan azon egy időben történt sokféle benyomásoknak veheti hasznát. Ámbár ember-társunknak hív őrzés végett reánk bízott pénze felette ketsegtet annak kedvező alkalmatossággal el-idegenítésére, de lelkünk magát és testünket tartoztathatja ezen kártételtől; ellenben ámbár egész testünk irtózik a veszedelmesen beteg fekélyes embertől, még-is lelkünk testével egygyütt tellyes készséggel , és örömmel foglalatoskodhatik illyetén betegnek ápolgatásával. Sőt lelkünk a már régen látott hallott érzett tárgyaknak képeit-is újíthatja elméjében, — még a’ jövendőkről-is gondolkodhatik, — ollyanokat-is képzelhet magának, mellyek soha se nem voltak , se nem lesznek; példának okáért: aranyhegyeket, merő gyémántokból épített házakat, szárnyas repülő embereket, ökröket, lovakat. Tehát bizonyos: hogy a testnek természetes tulajdonságai az ember’ lelke’ tulajdonságaival ellenkeznek. 10, K. Lehet-e az ember* lelkének, — testének használása nélkűi-is , — érezni, gondolkodni, okoskodni ? P. Lehet. Mert akkor - is , midőn a test aluszik, az ember’ lelke különféléket lát, hal, érez, gondol; épen akkor, midőn mély tsendességben setétségben testűnknek semmi hasznát nem vévén elmélkedünk, a Böltse- ségnek leg-mélyebb igazságait szoktuk fel-fedezni, és
