Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
85 szántszándékos gonoszságból követte el azt? Tán még csak olly súlyosak sincsenek bűnei, mint annak, ki őt kárhoztatja, szokott vétkei?—Ha tehát mindenki elfogult- lanul ön magára fog tekinteni, s ön vétkeit veszi fontolóra, bizonnyal nem lesz oka embertársát vétke miatt szeretetlenül megítélni és gyalázni. 3) Kár. Csakugyan igaz, hogy a kevélység mindenkit a magasról mélységbe taszít, s hogy közönségesen megvettelik az, ki másokat gőgösen lenéz! Ez valamint az ifjún, úgy a koros aggastyánon is észrevehető. A nagyravágyó kinek sem tetszik, s olly számosak ellenségei mint ismerősi. Gyűlöli mindenki társaságát s a vele va’ó közlekedést, mert vagy önszeretettől duzza- doz, vagy más személyét bánija meg. Beszédjeiből kiveszi az ember, hogy szűk eszű, ki ön magát rendkívül szereti, s következőleg nem ismeri tulajdon gyengeségeit vagy azt, hogy gyűlöletből indulva veti meg embertársát; de ezek közöl egyik se tetszhetik becsületes embernek. Miként szerelhetné pedig Isten a nagyravágyót, ki a szentirás bizonyítása szerint a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig malasztot ád? Jak. 4, 6. Nem fogja-e az Isten is megvetni felebarátjának büszke megvetöjét, s nem fogja-e őt érdemlett büntetéssel fenyiteni, mivel magát kevélyen embertársai fölé emelte? Nem félhet-e tehát a kevély, hogy megvo- nandja tőle kegyelmét az Isten, melly nélkül a vétket nem kerülheti? Ha pedig ez megvonatik tőle, nem lesz-e akkor ép olly gonosz, sőt roszabb annál, kit most vétkes gyanánt megvet? • 4) Példa. — így voná meg kegyelmét az Isten a gőgös farizeustól, s nem hallgató meg dagályos könyörgését, mivel igazabbnak tarlá magát a vele egyszerre imádkozó publikónusnál, s mivel bár vétkes bitlársát kevélyen megvetette. Mert minden a ki magát felmagasztalja, — mond Jézus végezvén ime tanulságos
