Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
81 ki nem ugy vélekedett és élt, mint ők. Mivel l. i. csak képmutatók voltak, kik számtalan lúlcsigázolt s önkény- tes szokásokban helyhezék az erényt: igazságtalanoknak s társaságukra méltatlanoknak tárták azokat, kik az ö életmódjokhoz nem alkalmazkodtak. Azért emeltek panaszt Urunk Jézus ellen is, hogy a vámszedőkkel s bűnösökkel szóbaáll, kiket mégis az ö vélekedések szerint; mint méltatlan s rósz embereket, megvetnie s kerülnie kellene. Erkölcstanitmány. Milly hibás elv volt ez, melly szerint a farizeusok bűnei miatt minden embert megvetendő s kerülendönek Ítéltek. Igaz, hogy magát a vétket gyűlölnünk kell, de ez által nem jogositatunk fel magának a vétkes személynek megválására. Minden okos keresztény vegyen inkább szeretetböl részt a bűnösnek sorsán, s törekedjék őt, ha lehetséges, üdvös intések állal jó útra téríteni. c) Jézus nem gondolkozott olly kevélyen és szeretetlenül mint a farizeusok; egy bűnöst se vetett meg ö, ki az Istennel őszintén kiengesztelödni kívánt; sőt inkább mindnyájokat szerette, s minden eszközt használt, hogy az üdvösség útjára vezesse őket. E szeretetteljes véleményét a farizeusok irányában két példabeszédben fejezé ki, inellyekkel egyszersmind méltatlan gáncsolodásaik ellen védelmezte magát. Az első példabeszédet a jó pásztorról kölcsönzé, ki semmi fáradságot sem kiméit, hogy elveszett juhát fölkeresse. „Ha a pásztor, ugy mond, száz juha közöl csak egyet vesztene el: nem fáradoznék-e ezen elveszett juh föltalálásában? Nem hagyná-e el egy időre többi kilenczvenkilencz juhát másra bízván azokat, maga pedig elveszett juhát keresné mindaddig, mig reá nem akadna? S nem örvendene-e ekkor mód nélkül annak szerencsés föltalálásán? s nem híná-e össze barátit, hogy Vennének részt örömében? Ha tehát e juhveszlett pásztornak viseletén semmi gáncsolni valót nem találtok: miért találjátok olly //. Kötet. 6
