Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

62

Vagy: Mások megítélésében inkább tulajdon hibáinkra, mint idegenére tekintsünk.

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Váljon miért monda Jézus tanyitványinak a szálka s gerendáról példabeszédet? Nem-e a végből, hogy őket mások megítélésében önismeretre vezesse? És miért parancsolta ezen önisméretet? Nemde hogy őket minden mások tényei fölötti szőrszálhasogatástól s büszkeségtől megóvja? Váljon mások fölé emelkedjünk-e tehát valaha büszkén? Vagy másokról hozván ítéletet, megfeledkezzünk-e magunkról s önnön hibáinkról? Mit cselekedjünk tehát Üdvözítőnk tanitmánya szerint? vagy mire tekintsünk mások megítélésében?

Az erkö 1 cstanítmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Milly fonákul cselekednék azon ember, ki csupán abban törné fejét, mi történik más házában ; de arról milsem tudna a mi saját lakában előadja magát? Nem tanúsítana-e az illyen legnagyobb értelmetlenséget s megrovandó hanyagságot önnön ügyeiben? Epen igy, sőt még oktalanabbul cselekednénk mi is, ha csupán mások viseletére irányoznók figyelmünket, vagy ha mások hibáit s fogyatkozást szigorúan szemügyre vévén, tulajdon lelki állapotunkról megfelejtkeznénk , önnön gyengeségeinket elismérni nem akarnék. Ezen esetre nemcsak rósz szivet, hanem egyszersmind üdvünk ügyében is legnagyobb tapasztalatlanságot árulnánk el.

2) Méltányosság és haszon. Milly szükséges legyen az önisméret, mielőtt mást megítélnénk, már Göröghon ama bölcse világosan megmutatta, ki e mondatot: Ember! ismerd meg magadat, minden bölcse- ség alapjának lenni állitá, s nem ok nélkül vitatta, hogy