Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
401 Átmenet az erkölcstanitmányra. Ne helyhezzük-e azt, mi legfontosabb s legfőbb kötelességünk, minden egyéb foglalatosságink elé? — De váljon nem-e legfőbb tisztje az embernek lelke üdvéről gondoskodni? — Ne helyhezzük-e tehát azt minden e- gyéb foglalatosságink elé? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Milly gondosan fáradna a szűkölködő valamelly tetemes nyeremény után, ha kezei közt volna az arra vezető eszköz ? Nem irányozná-e egész figyelmét annak elnyerésére, s nem tenne-e minden foglalatosságot ennek utána? — A mi legnagyobb nyereségünk kétségkívül lelkűnknek örök üdve. Mert ugyan milly világi nyeremény; avagy milly kigondolható szerencse hasonlítathalik ezzel össze? Ne feküdjék-e tehát e megbecsülhetlen nyereményrÖli gondoskodás inkább szivemen , mint bármilly más fö'di szerencsének kivánata? Ne iparkodjunk-e inkább az egész örökségre, mint csekély kis időre boldogok lenni? Ne legyen-e tehát nagyobb gondunk üdvösségünkre, mint bármilly más csekély foglalatosságra és letszjóra, vagy akárminö testi kényelemre. 2) Méltányosság. Mit segítene rajtunk, ha földi javak utáni törekvés állal még olly gazdagokká, tekintélyesekké és szerencsésekké lennénk, s habár még olly sokáig élnénk is, hogy e gazdagságot hosszú ideig élvezhessük: ha végre e miatt örök szerencsénket vesztenék el, s lelkünk jutna tönkre? Mert igy szól maga az Istenember: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja? Máté 16,26. Nem cselekednék-e balgául az, ki élte veszteségével valamelly mély kútba ug- ranék, hogy annak fenekéről egy csillogó pénz daraII. Kötet. 26
