Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
38 időt hasznára fordítja, és a sz. Lelket valamint elméjének fölvilágositásáért, úgy a tanultaknak czélszerü használatáért is jeles áhítattal kéri: nem fogja-e kérelmének meghallgaltatását nagyobb bizalommal, mint egyébkor várhatni? — És ha olly szerencsés, hogy óhajtásinak czélját elérvén, s a sz. Léleknek segélye által hasznos ismeretekkel ékesítve, s megkívántaié észszel, és böl— cseséggel megáldva a világba lép, nem fog-e ez részére minden kigondolható hasznot biztosítani ? 3) Méltányosság. Minél szükségesebb az, mit az ember magának szerencséje előmozdítására kíván, annál buzgóbb legyen a kérelem is, mellyel azért a jó Istent kéri. Fontoljuk meg már milly hasznot szerezhetnének a tanulónak a legjobb tanitmányok, és ismeretek, ha azokat nem tudná használni ? Mit segítene valamelly egyszerű, s műveletlen emberen a sok arany, ezüst, vagy egyéb legnagyobb kincs, ha ö azt vagy elhajítaná, vagy használni nem tudná? Csak úgy felel meg minden ifjúnak kiművelése az ez által szándéklolt czélnak, ha ifjúságában gyűjtött isméreteit, annak idején kellőleg használja, és azt mint okos és keresztény életre vezető segédeszközt tekinti. Csak igy teendik öt ezen ismeretek haszonvehetö s ügyes emberré, igy lesznek szerencséjének eszközlöi. Azonban a tanultaknak e czélszerü alkalmazására elkerülhetlenül szükséges a sz. Léleknek malasztja, melly által az ember azoknak valóságos használatában vezéreltessék. 4) Példa. A pünkösdi ünnepek alkalmával egy helyre összegyűlt apostolokról bizonyítja a sz. történetirat, hogy leszállván fejők fölé a sz. Lélek tüzes nyelv alakjában, imával foglalkozva találá őket. Ne serkentsen-e bennünket is e követésre méltó példa arra, hogy az anyaszentegyháztól e sz. Lélek malasztjának kérésére szánt időt imával töltsük, miszerint annak kegyeire valóban méltókká legyünk? 5) Szentirati szöveg. Ha ki köz öl etek,
