Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
388 Erzsébetet a). Es lett, hogy hallá Erzsébet Maria köszöntését, röp- döse a magzat az ö méhében : Es bételék Erzsébet sz. Lélekkel, és nagy szóval felkiálta , és monda: Áldott vagy te az asszonyállatok között, és áldott a te mellednek gyümölcse ! És honnét vagyon ez nekem , hogy az én Uram anyja éli hozzám jöjjön b) ? Mert ime ! hogy a te szavad köszöntése lett az én füleimben, örömmel röpdöse a magzat az én méhemben c). Es boldog vagy, a ki hittél; mert beteljesednek azok, mellyek neked mondattak az Úrtól d). És monda Ma ria : Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendezett az én lelkem az én üdvözítő Istenemben e). Az evangeliomnak értelmezése. a) Ha két jó barát közöl egyiket különös szerencse éri: nem siet-e akkor a vett hír után hozzája a másik, miszerint öt szives részvétéről értesítse ? Hasonlag cselekedett b. szűz Maria is. Alig értelte t. i. Gábriel föangyallól azon alkalommal, midőn az Isten fiát méhé- be fogadá, ama kellemeles hírt, hogy rokona Erzsébet is, Zachariás főpapnak neje aggkorában méhébe fiat fogadott, és már halod hónap óta nehézkes: tüstént elha- tárza jámbor nagynénjét meglátogatni, részt hogy szerencsét kívánjon neki az anyai elönyhez, mellyel aggkorában örvendezteté meg öt az Isten, részt hogy nehézkessége alatt neki szolgálatát ajánlja Bár Erzsébet Juda tartománynak Hebron nevű városában lakott, melly Názárelhlöl, Mariának akkori lakhelyétől tizenöt mért- földnyi távolságra feküdt, és nehéz járatú hegyláncz által választatott, mégis meglette a b. Szűz e fáradalmas ólat, hogy barátságát és különös tiszteletét nyilvánítsa a nálánál sokkal idősb Erzsébet iránt. Se az útnak nehézségei, se azon előny, mellyel Isten fiának anyja lévén nagynénje fölött állott, ct e látogatástól vissza nem tartóztatható. Örömmel kelt föl, és sietett a begyeken keresztül, s a mint Zachariás főpapnak házába jőve, tisztelettel párosult szeretettel köszönté jámbor nagynénjét, kinél ő, mint nagykorú személynél alázatból és szerénységből csekélyebbnek tartó magát. Nem-e szép
