Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
36 meskedjenek! Jézus a legártatlanabb s legszentebb emberiség iránti szeretetböl, mint valamelly gonosztevő, halálra engedé magát hurczoltatni, csupán mivel isteni atyjának parancsa kívánta. És a gyermek vonakodjék Üdvözítőjének kedvéért földi atyjának parancsát teljesitni, ki koránt sem olly szigorú, mint a mennyei atya fia iránt volt, és a ki ezen felül magzatának semmi károst, hanem mindig valami hasznost parancsol? I. Rovat. oktatja tanitványit, hogy az Isten iránti tettleges szeretet az ö parancsainak teljesítésében áll, Ígéri tanítványának a sz. Lelket, ki őket minden szükséges igazságokra emlékeztesse , búcsút vesz tanitványitól, és vigasztalja őket megválása végett szomorgókat, bebizonyítja mennyei atyja iránti szeretetét, s buzgó engedelmességét. II. Hittan i trnány. Szükségünk van a sz. Lélek malasztjára , hogy a jó tanitmányokat elménkben megtartsuk , és jól használjuk. III. Erkölcstanitmány. Kérjük a sz. Lelket, legiukább jelen Pünkösd ünnepén, malasztjáért, hogy a vett jó tanitmányokat mindig megtarthassuk, és jól használjuk. Átmenet a hittanitmányra. Váljon használhatjuk-e czélszeriien a vett jó tanitmányokat, ha azokat nem tartjuk meg elménkben? S megtartották volna-e az apostolok elméjökben mind azon tanitmányokat, és igazságokat, mellyeket isteni meste- röklül hallottak, hacsak őket Jézus jövendölése szerint a sz. Lélek azokra nem emlékeztette volna? Ennélfogva használhatták volna-e azokat czélszerüen? Nem volt-e tehát ehhez a sz. Lélek segedelmére szükségek ? — És ha mi sem akarjuk a nekünk adott jó tanitmányokat elfelejteni, vagy használatlanul hagyni, nem lesz-e szinte a sz. Lélek segedelmére szükségünk, hogy azt elménkben mindig megtartsuk, s czélszerüen használjuk ? I.T ártalom. Jézus
