Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
360 szülött fiát közbenjáróul és Megváltóul nyerni. Megköszönhetjük-e eleggé Istennek e jó téteményt? Ne olvadjon-e szivünk hálákönnyekké és szeretetté kegyes Istenünk iránt megfontolván e nagy jótéteményt? Kötelességünknek tartsuk tehát minden időn kegyes mennyei atyánk iránt tartozó viszonszeretetünket legalább az által megmutatni, hogy azt, mit tőlünk kíván, hivatásunk mértéke szerint szívesen és örömmel teljesítsük, mivelhogy ö is irántunk való szeretetböl örök üdvünkre olly sokat tett, mit tenni köteles nem vala, és a mit tőle meg nem érdemlettünk. ó) Már ha valamelly közbenjáró a bűnös embernek ügyét felfogja, váljon szerencséjét, vagy szerencsétlenségét keresi-e annak? Avagy a betegnek házába lépő orvos megkivánja-e azt ölni, vagy inkább gyógyítani? Nemde gyógyítani? Úgy a mi isteni közbenjárónk és lelki orvosunk Jézus is, midőn megtestesülése által hozzánk jőve, a vétkes emberiséget megváltásának müve által nem akarta kárhozatba dönteni, hanem az érdemlett örök haláltól megszabadítani, s örökké üdvözíteni. És ugyancsak ez volt a czél, mellyböl a mennyei atya öt a világba küldé. Azért mondja maga Jézus: Nem küldötte az Isten az ö fiát a világra, hogy Ítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön e világ ö általa. E szó által: világ első helyen a föld, második és harmadikon pedig az emberi nem értetődik. E szó Ítélje annyit jelent, mint büntesse, vagy megrontsa, elkárhoztas- s a. Mert ha valamelly ember gonosz cselekedetei végett megitéltetik, nem vettetik-e akkor büntetés alá? De nem érdemlelték-e meg az emberek bűneik által az örök halálnak büntetését? Ha tehát azt kívánja az Isten, hogy az emberek meg ne Ítéltessenek, hanem örökké üdvözöljenek, és ennélfogva véghetetlen szeretetéből fiát küldé hozzájok e világra: az örök kárkhozattal kivánja- e őket illyetén megbüntetni, vagy inkább örökké üdvözíteni ?
