Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
354 ton ezen isteni titkok igazságában, tudván, hogy a ki magát nekünk kinyilatkoztatta, maga az örök igazság? Kételkedjünk-e tehát valaha legkevésbé hitünknek isteni titkaiban? Az erkölcstanitmánynak bővítése. I) Hasonlat. Gondolhatja-e az okos tanitvánv, hogy az előadott igazságot jobban érti tanítójánál? Vagy kétségbe vonhat-e azért valamelly igazságot, mert azt át nem látja, és meg nem fogja? Nem fog-e tanítójának őszinteségében és igazságszeretetében megnyugodni, kiről tudja, hogy soha sem tanít egyebet az igazságnál? — Nem méltányos-e tehát, hogy hitünknek sz. titkaiban épen úgy vélekedjünk Istenről, mint a tanítvány oktatójáról? Minden bizonnyal. Mert Istenné kelívén az embernek lenni, hogy az Isten titkait megértse: igen balgán cselekednénk, ha hitünknek isteni titkaitól helybenhagyásunkat megtagadnék. £) Ha szón. A milly bizonyos, hogy az Isten bennünket csak boldogságra alkotott: olly való az is, hogy az Istentől vett meg nem érdemlett, s megbecsülhellen hitnek ajándoka legnagyobb hasznunkra válik. Mert váljon használnának-e valamit örök üdvösségünkre legjobb és legdicséretesb cselekvényeink, ha nem volna hitünk, és Istenre irányzott czélzalunk? Lehet-e hit nélkül tetszeni az Istennek, és üdvözülni? — A milly kedves tehát üdvösségünk, olly kedves legyen a hit is, mert eszköze az örök üdvösségnek. De nem-e legnagyobb szerencse az örök boldogság azok között, mellyeket magunknak óhajthatunk? — E szerencsét azonban csak hit állal szerezhetjük meg. 3) Kár- Amennyire boldogít bennünket a hit, any- nyira boldoglalanít a hitetlenség. Habár nem egészen hitetlen az ember, s csak hitének egy, vagy néhány titkain kételkedik, e kétségeskedés által nagy bűnt követ
