Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
33 mindenkiben az isteni békét, arra törekedjetek t.i. hogy az Isten lakjék bennünk! Ezen őszinteség bizonyosan olly erény, melly bennünket valamint az Istennel, úgy em-' berlársainkkal is megkedveltet. e~) Természetes vala, hogy látván Jézus tanitványi szeretett tanító mesteröknek tölök való megválási szán- dokát búcsúszava állal szomorúságba ejtettek; mint azt már fönebb láttuk. *) Jézus tehát fájdalmokat csillapítandó , mint igaz, s őszinte barátjuk legkegyesebb szókkal vigasztalta őket s biztositotla, hogy ez úttal távolléte nem lesz olly hosszas, mint talán gondolnák; mert kevés idő múlva viszont látandja őket, és ismétes látogatással megfogja örvendeztetni.Ez valóban úgy is történt, a mint megjövendölé. Mert miután még ugyanazon estve, midőn e beszédet tartá, a zsidóktól megfogatott, csak harmadnapig nélkülözték öl tanitványi, a mikor ismét élve jeleni meg elöltök, s azután még negyven napig társalgóit velők mennybemeneleleig. f) Hogy továbbá az aggodalmat, és busongást tökéletesen kivegye szivökbül; megmutatá nekik az Ud- vözitő, hogy távozása végett nem kell szomorkodniok, hanem inkább örvendeniük, s ahhoz neki szerencsét ki- vánniok. Valamint a jó barát, ki másik barátjának minden jót kíván nem szomorkodik annak elutazása miatt látván, hogy ez neki javára és nagyobb dicsőségére válik: úgy a tanítványoknak se kelle Jézusnak távoztát mint szomorúság tárgyát tekinteni, hanem inkább örvendeni azon, mivel ez által emberisége szerint nagyobb dicsőség, és magasztosságnak nézett elébe. „Nem kételkedem , monda tehát ö, hogy szeretlek engem, s szívből kívánjátok azt, mi dicsőségemet az emberek közt előmozdíthatja. Most ugyan elhagylak benneteket egy kis időre, általadván magamat elleneimnek: akkor pedig Iát— *) A Husvét uláu harmadik s negyedik vasárnapi evangeliomok értelmezésében. II. Kötet. 3
