Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

300

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Ha Isten az emberek javáért magát lealázza, méltányos-e, hogy az ember büszkén mások fölé emelje magát? — Már nem mulatta-e meg Isten fia alázatosságát az által, hogy a mi üdvünkért emberi szüléket s eldődö- ket vállalt? — Mások fölé emelje-e tehát büszkén valamelyikünk magát csak emberi szülékkel bírván azért, mivel nemes születésű, vagy más valamelly elönynyel bír, pl. mivel szülei méltóságban , vagy kitűnő földi javaknak birtokában vannak ?

Az erkölcstanítmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Váljonészszerülegcselekednénk-e, ha üres semmiért, vagy valamelly kölcsön Vett fényes öltözet végeit mások fölé emelkednénk? Nem vonna-e e szerénytelenség szégyenpirt a nagyravágyó dicsekvönek arczára? — De mi egyéb őseinknek nemessége, mint fénylő semmi, melly magában kire se ruház valódi érdemet? Mik egyebek szüléink méltóság fokai, s más előnyei , mint kölcsönzött szépségek, mellyek azért nem ékesíthetnek bennünket valódilag, mert nem saját érdemeinknek bére? — Milly joggal vethetünk meg tehát illy előnyök végett másokat, mivel nekik nem volt szerencséjük gazdag, vagy előkelő szüléktől származni, melly reánk nézve is csupán meg nem érdemlett rendeltetés ?

2. K á r. A milly bizonyos tapasztalás után az, hogy a szérénység és alázatosság Isten és emberek előtt mindenkit kedvessé tesznek, szintúgy tagadhatlan az is, hogy ki embertársát megveti, mindenkitől megvettelik, és gyü- löltetik. Maga az Isten, mond a szentirás, a kevé- lyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig malasztot ád. Pét. 1. 1. 5, 5. De becsülne, és