Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
289 sok által? — Minthogy pedig e viaskodás a zsidó nép közt addig tartott, miglen egyik rész a másikat föl nem emésztette, és a város az ellen kezére nem jutott; a pusztaságnak ezen utálatossága valóban biztos elöhirnöke volt Jerusalem végromlásának. Dániel próféta isteni ihletés által már előbb jövendölt erről mondván, hogy a végső időkben jövend egy nép, és a várost és a szent helyet elhányja. Dán. 9,26. Azért hivatkozott Jézus is e látnoknak jövendölésére. öJMilly ember nem menekülne idején ama helyről, hol szerencsétlenségtől tarthatna ? Deliem volt-e az Üdvözítőtől megjövendölt, és a zsidók ellenei által végbevitt bevétele és elpusztítása Jerusalem városának legnagyobb szerencsétlenség az egész nemzetre nézve? Nem gyötörtetek- e legkegyetlenebbül az egész ország ezen ellenségnek erőszakoskodása által ? S nem kellett-e az ország lakosinak ezen ellenséges megtámadás alkalmával sokat szenvedniük? — Hogy tehát a hívőket e veszélytől megóvja Jézus, első szabályul azt tűzte elébök, hogy idején fussanak a hegyekre, az az, hagyják el az országot, és a hegyeken által meneküljenek a szomszéd torlo- mányokba. Inti őket, hogy e futással legkevésbé se ké- sedelmeskedjenek, hogy a ki a ház födözetén volna, le se szálljon házából valamit megmentendő; s a ki a mezőn volna, vissza ne térjen öltönyét, vagy egyéb ruhadarabját magával viendő; hanem mindenki iparkodjék, a milly gyorsan csak lehet, a veszélyből menekülni, melly az ország lakosit fenyegeti. c) Váljon futás alkalmával olly könnyen menekülhetnek-e a nehezkes, vagy szoptatós nők is meg lévén gyenge csecsemőikkel terhelve, mint más emberek? Nem hátráítatja-e ezen anyai teher őket a futásban? — Azért sajnálkozott olly bensöleg rajtok az Üdvözítő, mert előre látta, hogy ezek nem olly könnyen kerülend- hetik ki a veszélyt. Minthogy továbbá a téli idő természetesen nehezíti a futást, más részről pedig, mivel szom- II. Kötet. 19