Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

zitőnk mindenhalóságára vonatkozólag? Mert nem-e ép olly könnyű Istennek a holtat föléleszteni, mint hármelly embernek az alvót álmából fölkölteni? — De nem volt-e Jézus Isten? Nem hasonlithatá-e tehát össze e leánynak halálát az álommal, mellyet tetszése szerint minden nehézség nélkül eloszlathatott?

g~) De mivel az itt összeseregletteknek nem volt fogalmok isteni hatalmáról, ezen igazság egészen megfog- hatatlannak tetszett nekik. Nevettek tehát e szók fölött, mert tudatlanságuk mellett még ellenséges lelkületlel is el voltak telve Jézus iránt. E nevetés szolgáljon nekünk óvásul, hogy soha se nevessünk a fölött, a mit nem értünk, vagy ki ne csúfoljuk embertársunkat, midőn üdvös tanítás, vagy intés által hasznunkat keresi.

h) Azonban engedi-e magát a jámbor ember vállalatában zavartatni a balgáknak esztelen nevetése által? — Bizonnyal nem. Úgy Jézus sem engedé magát elvonni szándékátul a zsidó népnek csúfolódásai által; hanem három legbizodalmasabb tnnitványival s a leánynak szüleivel, mint e csoda tanúival, beméne a szobába, melly- ben a holt test feküdt. Hol kezét illeté, és igy szólítá: Lányka kelj föl! és egy pillanatban mindenhatósága által életét egészségével együtt visszaadá. Annak bizonyságáéi, hogy cselekedete nem szemfényvesztés, a holt fölelevenedett, hogy pedig a szüléket a gyermek egészségéről tökéletesen meggyőzze, parancsoló Jézus, mint azt más evangeliomíró megjegyzi, hogy neki mint más egészséges embernek, enni adjanak.

0 Minthogy Jézusnak e müve olly rendkívüli, és csodateljes volt, híre titokban nem maradhatott, hanem rövid időn egész Zsidóországban elterjedt, valamint most is minden szokatlan ténynek csakhamar híre futamodik. Mindenütt, a hol csak Jézus személyéről szó vala, e csoda is említetett; mindenütt dicsértetek mint rendkívüli és emberi erőt haladó mü, s mindenütt csodálkozó-